Az iskolánk története

Alapítása: 1922. augusztus 17.
Helye: Gyoma, Erzsébet-liget 3.

Célja, feladata: A földműves vagy mezőgazdasággal kapcsolatban lévő szülők gyermeki részére olyan gazdálkodási ismereteket adjon, melynek birtokában önálló mezőgazdasági munkavégzésre képessé válik a tanuló.

Anyagi alapjait a Földművelésügyi Minisztériumtól kapott 20 ezer forint, illetve a Gyoma községtől kapott 20 ezer forint, és 20 kh szántóföld képezte. Ezekre alapozva hamarosan felépült 3 tanterem, iroda, igazgatói lakás és a gazdasági épületegyüttes. (Tehén- és lóistálló, baromfiól, sertésól, magtár, kukoricagóré, szénapajta és mintaistálló trágya-telep, a gazdasági alkalmazottak lakása és a nevelő szolgálati lakása.

A szántóterület mellé 1,5 kh területű gyümölcsös és 1 kh zöldséges területet kapott. Mindezekben folytatott termelés mintagazdaságul szolgált a kis- és középbirtokosok részére is.

Az iskola állatállomány nem nagy de minősége országos hírűvé vált.

1922-re már megépült az új un. foglalkoztató terem a gyakorlókonyha a gazdaasszony képzés céljaira is, valamint új szertárhelyiségek.

Az iskola igazgatója 1922-46 között Pajor Gyula volt.

1974. évi visszaemlékezéseiben így ír az iskoláról: “A Gazdasági Népiskola minden munkáját- elméleti és gyakorlati – végeztem. Az iskola létesítésében én húztam az első barázdát, és mint olyannak az utolsót is! S nem is éreztem azt különösnek, hogy ébren és álmomban is magam előtt látom az udvar közepén a 20 éves hatalmas nyárfákat, az akácot, a jó közepes fejlődésűn gyümölcsöst, szőlőt. Magam előtt látom, Csárdás, Dolfi, Sári, Makra lovakat, Böske, Virág, Cifra teheneket. A tanya rendjét, amit a mindenkori segítségeinkkel, a tanszemélyzettel, a gazdasági alkalmazottakkal tudtunk olyanná tenni.”

A szakmai tantárgyakat 3-5 szaktanár tanította. A nevelésben részt vett egy-egy hitoktató. Mint önálló népiskola valójába a régi ismétlő, majd később továbbképző népfőiskola szerepét töltötte be.

1941-től áttértek a mindennapos tanításra. A két éves időtartamú népfőiskola beilleszkedett az általános iskolai képzés VII-VIII évfolyamainak képzési rendszerébe. (Az iskolán három évfolyam végzett.)

A rendes un. iskolai (nappali) képzés mellett különböző tanfolyamok megtartásával is foglalkozott az iskola. Háziipari, kézimunka, szabás-varrás stb.

Az iskola munkarendjét állami rendelkezés szabta meg, az iskola fenntartója Gyoma község. A nevelők fizetését a Földművelésügyi Minisztérium folyósította. A két szerv közösen viselte a gyakorlati (begyakorló) munkához szükséges anyagok és eszközök beszerzésének költségeit.

Ez a képzési forma 1946. évben leállt. Az iskola átszervezésre került.

Először ezüstkalászos tanfolyamok majd állattenyésztő, gyapottermelő tanfolyamok indultak. A gépállomások megalakulásával különböző traktorvezetői képzés indult. (Kétütemű, négyütemű, majd négyütemű diesel traktorvezető-képzés.) Az iskola vezetője ekkor Buzás Gábor lett.

1953-54-ben közös igazgatású lett az iskola a dévaványai traktorvezető-képző iskolával. E kapcsolt intézet vezetője Setényi József volt.

1954 júliusában azzal az indokkal szűnt meg, hogy az iskola helyén Gyomai Járási Humán Kórházat alakítanak ki. (Ez különböző okok folytán meghiúsult.)

A mezőgazdasági szakképzés mindezek ellenére sem szűnt meg Gyomán. Az 1954-es leállításról is tovább folyt a Gyoma község vezetőinek küzdelme a mezőgazdasági szakképzés folytatásáért, az iskola újraindításáért. Keresték a kapcsolatot szinte mindenkivel. Az Orosházi Mezőgazdasági Technikum kihelyezett külső tagozatú osztályt indított Gyomán, majd Endrődön. A Gyomai Mezőgazdasági Gépállomás keretén belül traktoros képzés indult.

1962-ben a Gyomai Gimnázium keretén belül négy éves, érettségit is adó állattenyésztő szakmunkás célú szakközépiskolai képzés indult.

Célja az akkor széleskörűen terjedő politechnikai (főleg mezőgazdasági jellegű) szakmai képzés volt. Ennek keretében szarvasmarha-tenyésztő szakközépiskolai képzés indult egy osztályban. Jellemző a mezőgazdasági szakképzés utáni törekvésre, hogy oly nagy létszámú osztályt kellett indítani, hogy az érettségi képesítő vizsgákig 36 tanuló jutott el. E szakképzés vezetője a gimnázium keretében dr. Csókási Béla biológia szakos tanár, illetve dr. Gyökös Zoltánné mezőgazdasági mérnöktanár volt. A szakképzés szakmai, gyakorlati bázisát Körösi Állami Gazdaság és az akkor alakult Sárréti Tejüzem jelentette.

Népfőiskolák Gyomán 1945-1948 között

A helybeli kisgazdavezetők, a parasztság sorsának alakulásáért felelőséget érző szervező egyéniségek már igen korán, 1945 októberétől megindították a Népfőiskola – ahogy a helybeliek nevezték, “Parasztfőiskola” – első évfolyamát. Az előadások október 1-jétől március 31-ig tartottak, naponta 8-14-ig, a gyomai Községi Önálló Gazdasági Népiskola épületében. Ez utóbbi intézmény a paraszt fiatalság épülésére már az 1920-as évektől működött.
Az iskola vezetői Hegyi Balázs budapesti, illetve Nárai János debreceni egyetemisták voltak. (Joó Mihály 1984-ik évi adatai). Az iskola működését a Kisgazda Párt és a Parasztszövetség támogatta. Az iskola szerény állományú könyvtárát a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Iskolánkívüli Népművelési Ügyosztály és a Parasztszövetség Népfőiskolai Könyvtára alapozta meg. A népfőiskolával párhuzamosan zavartalanul működött a községi gazdasági iskola, a maga ezüst és aranykalászos gazda tanfolyamaival, Pajor Gyula gazdasági tanár igazgatósága alatt, akinek lakásán szálltak meg a Népfőiskola vidéki előadói.

A Népfőiskola fő célja volt a paraszt érdekvédelem oktatása, de természetesen előadások hangzottak el a mezőgazdasági szaktantárgyak, a néprajz – különös tekintettel a népművészet megmentése tárgyában – , képzőművészet, természettudományok köréből. Az előadókat a Kisgazdapárt és a Parasztszövetség küldte, és leginkább csak az útiköltségüket térítette meg. A hallgatóktól semmiféle hozzájárulást, tandíjat nem szedtek. Vidéki előadó volt Nagy Tibold, s a helybeliek: Rácz Lajos kisgazda, Gecsei Zoltán tanító, Papp Zsigmond kisgazda és kőszobrász, illetve sokoldalú “őstehetség”, művészember (személyének bemutatása külön teret igényelne), Kun József kisgazda, Zs. Tímár András, Pajor Gyula. Tantárgyak volta az általános műveltségi területéről: matematika, történelem, irodalom, művészettörténet, a mezőgazdasági területről: növénytermesztés, állattenyésztés, talajtan, mezőgazdasági kémia, üzemszervezéstan, szövetkezeti rendszer kiépítése, paraszti érdekvédelem. Ez utóbbi mezőgazdasági tárgyakat legtöbbször Bencsik István adta elő, aki később a debreceni Agráregyetem tanszékvezető tanára, majd rektora is volt.

A Népfőiskola bevallott célja parasztvezetők képzése volt, és éppen ezért is intenzív önképzőköri munka folyt, ahol a hallgatók maguk választottak egy-egy témát és azt kidolgozták, előadták. Min Joó Mihály volt hallgató mondta: Készülni kellett a nyilvános szereplésre, közszereplésre, a vezetésre. Éppen ezért szónoklattant is tanultak.

A hallgatók közül a tanárok igen jó érzékkel kiválasztottak specialistákat, hogy tudni illik “ki mire volt képes?”. Az itt végzettek feladata lett volna a paraszti társadalom sorsának alakítása, az eszmék ismertetése a parasztság jövőjével kapcsolatban. Azt tervezték, hogy a Parasztszövetség – a dán szövetkezetek mintájára – mintegy szakszervezetként működött volna a leendő szövetkezetekbe tömörült parasztság érdekvédelmében. Lényegében jól képzett, rátermett faluvezetőket szerettek volna itt képezni, ahogy ezt az országban másfelé is tették.

Azt akarta volna a Kisgazdapárt, de különösen a Parasztszövetség elérni, hogy a parasztság vegye kezébe a termelés irányítását, az élelmiszer-feldolgozást, az értékesítést, kereskedelmet és legfőképpen a pénzügyek intézését. Hitelszövetkezet alapításával s a meglévők kézbentartásával, hogy a parasztság tisztességes hitelpolitikával tudjon élni, szűnjön meg a felszámoló, elnyomorító bankuralom. A kommunista hatalomátvétel előtt már megfojtották a nemes célokat szolgálni kívánó intézményeket. Joó Mihály volt hallgató elmondása szerint a “jófejű”, jó beszédkészségű húszesztendős körüli parasztfiataloknak dániai tanulmányutat is szerveztek volna, járásonként egy-egy kiváló minősítésű hallgató utazott volna. Neki már az útlevele is kézben volt, amikor a kommunista hatalom az egészet lefújta.

A következőkben a gyomai Népfőiskolán feldolgozott néhány témakört ismertetünk: Mi a művészet?, Gyermeknevelés a parasztcsaládban, Több jog, több hitelesség, A termőföld képződése, szikjavítás, Milyen legyen a jó szövetkezet?, Szobrászat mint mesterség, Művészet, amely minden nyelven beszél!

Közkézen forgott a hallgatóság körében – s mintegy szentírásként tisztelték – Illyés Gyula “Kiáltvány a parasztsághoz” s Féja Géza “A magyar parasztság levele a művelt fiatalsághoz” című kiadványt. Ez utóbbi röpirat még a háború kitörése előtt jelenhetett meg, és főleg a parasztságból kiemelkedett tanult, értelmiségi származású fiatalokhoz szólt volna. A röpiratot jó néhányan írták alá, ezek közül lássuk azokat, akik a mai Békés megye területén voltak honosak: V. Marton Zsigmond Köröladány, Fekete Imre Füzesgyarmat, ifj. Virágh Ferenc kisbirtokos Mezőgyán, Z. Nagy Ferenc kisbirtokos Dévaványa, Balogh József kisbirtokos Vésztő, Kiss Gergely kisbirtokos Vésztő, H. Kiss Ferenc kisbirtokos Szeghalom, Szabó Pál kisbirtokos, író Biharugra (ma Bucs), Turbucz Ferenc földmunkás Vésztő, Hegyi János útkaparó (és költő) Füzesgyarmat, Varga Zsigmond kisbirtokos Vésztő. És néhányan az ismertebb “parasztvezetők közül”: Nagy Ferenc kisbirtokos Bisse (később miniszterelnök), Veres Péter földmunkás, író Balmazújváros, Vörös Vince kisbirtokos Bakonya (1990 után az Országgyűlés alelnöke).

Néhány gondolat az idézett röpiratból, okulásul az utódoknak: “Kedves Fiatal Barátaink! Sokáig vártunk, hogy a magyar fiatalság meghallgatja a történelmi idő parancsszavát, és zárt sorokban a magyar parasztság felé indul …. a magyar … ősi lelkét és erejét hordozó paraszttömegek mellé áll, … makacsul kitartunk, nem békülünk ki 1867-tel, s a bizalmatlanságra elsősorban a magyar középosztály magatartása szolgáltatott okot … gőgös fölénnyel tekintettek a népre. Paragrafusok közé temetkezve nem vette észre az élő, küszködő, szenvedő, kibontakozást kereső magyar népet. Végtelenül hibáznak azok, akik a népben csak “nyersanyagot” látnak, akik messze a néptől négy fal között kieszelt terveiknek, eléggé botorul, megváltó jelentőséget tulajdonítanak. Mi nem kérünk azokból a zavaros, új elméletekből és jelszavakból, melynek a nyelve is idegen számunkra … ezek az új próféták úgy beszélnek, mintha egy másik fajta képviselői lennének. S nem tudunk hinni abban az értelmiségben, amely ennek az idegen szellemnek, ennek a számunkra érthetetlen szóbeszédnek a hívője és képviselője. Szenteljetek annyi figyelmet és időt a magyar föld hőseinek és verítékező munkásainak, amennyit homályos célú kalandoroknak és szabadalmazott népámítóknak szenteltek.”

S mint oly sok más minden, ez is pusztába kiáltott szó maradt.

Cs. Szabó István

Békés Megyei Nap (1997. aug. 19.)

Új típusú mezőgazdasági szakmunkás- és mezőgazdasági szakközépiskolai képzés Gyomán, Gyomaendrődön

80 éves mezőgazdasági szakképzésünk egyik kiemelkedő eseménye volt az 1966. évi újraindítás.

Az új alapító okirat a Békés Megyei Tanács V.B.348/1.1966. sz. határozat jelentette. A régi mezőgazdasági iskola épületeit ekkor már más célra használták, így helyette az 1966-ban megépült Gyoma Járási Tanács, illetve Járási Rendőrkapitányság épületeit kapta meg az iskola. A két épület között húzódott meg az un. Csányi-épület, mely közel két évtizeden át különleges szükségterem szerepét töltötte be.

Pár év múlva megvásároltuk a Gyomai Építőipari Szövetkezet székházát a berényi úton, ahol 60 férőhelyes fiúkollégiumot alakítottunk ki.

Ezen épületek átalakításához és új tanügyi berendezések beszerzéséhez a MÉM-től kaptunk jelentős pénzösszeget, míg bérkeretet és az éves költségvetés összegét a PM és MTVB biztosította.

Az iskola alapító okiratában a következő célok fogalmazódtak meg: elsősorban Békés megye fiataljait felkészíteni a körszerű mezőgazdasági üzemek fizikai, állattenyésztési feladatainak végrehajtására.

Iskolánk célja volt és ma is az, hogy teljesítményképes tudással rendelkező, elméleti és szakmai gyakorlati oktatással megalapozott, biztos gyakorlati képességgel rendelkező szakmunkásokat képezzünk.

Iskolánkban hosszú ideig állattenyésztő szakképzés folyt. Kezdetben juhtenyésztő és baromfitenyésztő szakmunkásokat képeztünk. Mindkét szakterületen országosan is jó hírnevet szereztünk. Azután bővült a szakképzés a szarvasmarha-tenyésztő, sertéstenyésztő, illetve később a lótenyésztő szakmunkás képzéssel. Az integráltabb szakképzés megvalósítása céljából 1970-től az élelmiszeripari szakmák közül a baromfihús-feldolgozó szakképzést is felvállaltuk.

Az iskolánk beiskolázási körzetét, az iskolánkban tanított szakmák körét az MTVB javaslatára és a MÉM, illetve az FM határozta meg. (juhtenyésztő szakmában az ország egész területe, baromfitenyésztő és lótenyésztő szakmában az egész Tiszántúl volt.)

1970-től 1988-ig iskolánkhoz csatolták az addig önállóan működő Eleki Mezőgazdasági Szakiskolát. Ott 8-10 fős tanerővel, 13-14 nem pedagógus dolgozóval folyt a szakmunkásképzés 60-100 tanuló részvételével.

Az eleki iskola addigi igazgatója, Eleméri Antal megértéssel fogadta az egyesítést és sokat tett az iskolai oktató-nevelő munka további magas szinten tanításáért. 1976-tól súlyos betegsége miatt vonult nyugdíjba. Helyét Krizsán György mezőgazdasági mérnöktanár, a kihelyezett tagozat vezetője vette át. E kihelyezett tagozaton is sok szép siker született.

Az oktató-nevelő munka irányítását, a gazdálkodás irányítását és pénzügyi feltételek biztosítását az anyaiskola (Gyoma) látta el. A két iskola együttműködése igen eredményes volt, példaként szerepelhet ma is iskolánk előtt. A gyomai iskola – mint anyaiskola – nem “gyarmatként” kezelte a 70 km-re fekvő eleki iskolát, hanem az iskola szerves részének tekintette.

1987-től a szakmunkásképzés mellett – azzal párhuzamosan – indítottuk a szakmunkás célú szakképző iskolai képzést is. Az iskola tantestülete ekkor már éretté vált a magasabb szintű képzéshez is. Maga a tantestület készítette el az 1810. sz. sz. Kisállattenyésztő szakközépiskolai képzés tantervét, mely alapján még ma is folyik a képzés az iskolában.

“Ha a változások elkerülhetetlenek, akkor azoknak élére kell állni.” (De Gaulle)

Tanáraink, dolgozóink állandóan a mezőgazdasági szakoktatás megújításáért dolgoztak. Igyekeztek alkalmazkodni a mezőgazdasági termelés váltakozó igényeihez.

A szakmai munkaközösség – az iskolavezetés által kezdeményezett, vagy a felettes hatóság kérésére, illetve kiírt pályázatok megvalósítására – mindenkor lelkesedéssel vállalkozott:

iskolai tantervek készítésére

kísérleti tantervek kipróbálására

szakmai tankönyvek, tankönyvpótló jegyzetek megírására.

A jövőbeni szakképzés elősegítését szolgáló Országos Képzési Jegyzék bevezetéséhez kidolgoztuk a Baromfi- és kisállattenyésztő, valamint Juhtenyésztő szakképesítés szakmai és vizsgáztatási követelményeit. Részt vettünk a központi programok elkészítésében. Kidolgoztuk a Baromfitenyésztő és a Juhtenyésztő szaktechnikus szakképesítés szakmai és vizsgáztatási követelményeit.

A mezőgazdasági és ipari képzés hosszú időn keresztül külön intézményként, külön épületben működött.

Az 1980-as évek során aztán mindkét intézmény új épületet kapott. A fenntartó többször változott. Legutoljára Gyomaendrőd Város Önkormányzata volt. E fenntartó döntésére 1997. augusztus 1.jén egyesült a két intézmény – vállalva mindkét iskola múltját és a jelen új feladatrendszerét. Már akkor és most is körzeti és területi feladatokat is elláttunk, de természetesen a település és a közvetlen környezet szakemberképzését is felvállaltuk.

Gyomaendrőd területén a mezőgazdasági jelleg a meghatározó. Ugyanakkor a természeti adottságai olyanok a városnak, amelyek ösztönzik arra, hogy idegenforgalmi központtá fejlődjék. Növelve ezzel a terület lakosságmegtartó erejét – biztosítva az itt élők boldogulását. Ezért tartottuk fontosnak, hogy az 1998/99-es tanévtől felvállaljuk a szolgáltató, vendéglátó szakmák oktatását, képzését.